Gasztronómiai utazás

[LAP TETEJÉRE]

Olasz konyha

A mediterrán vidék nyersanyagbõsége és a Római Birodalomig visszavezethetõ ételkészítési hagyományok rendkívûl változatossá teszik az olasz konyhát. Az étkezési szokások kialakulásában a gazdasági, a földrajzi és egyéb tényezõk mellett szerepet játszik az olasz "életfilozófia" is. Az olaszok szeretnek enni, kedvelik a jó ételeket, ami nem feltétlenül drágát, különlegeset jelent. A legegyszerûbb ételt is olyan odaadással, mondhatni szenvedéllyel készítik, fogyasztják és vitatják meg, mint a drága vendéglõk luxus fogásait. Az átlagember napi étkezésére éppen az olcsó tésztaétele, a jellemzõek. Ezekbõl a tésztákból mi csak néhányat ismerünk, de Olaszországban gyárilag több mint ötvenfélét készítenek. A mondás szerint az olasz háziasszony az év minden napjára tud másfajta pastát készíteni. A spagetti, makaróni, lasagne, canelloni, tortellini, taghatelle, menicotti és még folytathatnánk, a különféle vagdalékokkal, mártásokkal, az ún. sugokkal még változatosabbá tehetõk. A sugók zöldségekbõl, gombából, húsokból, felvágottakból, halakból készíthetõk, de felhasználható hozzá kagyló, rák, tojás vagy egyszerû füstölt szalonna is. Az olaszok ezeket a száraz tésztákat nem fõzik olyan puhára mint mi, kicsit "roppanósra"hagyják a tésztát és a kifõzés után friss vajjal keverik össze. A hosszú tésztákat kettétörni nem szabad. A tészták kifõzése külön tudomány, nincs rá szabály, hogy mennyi ideig kell fõzni. Ezeket a tésztaételeket általában elõételként adják, de fogyaszthatók fõételként is. Másik tésztaspecialitásuk, amire joggal büszkék, a különféle pizzák. Változatos formában gombával, sonkával, zöldségekkel, hallal, húskrémmel stb. készítik, a tetejére reszelt sajtot szórnak. Többféle ételt készítenek leveles vajas tésztából, így pástétomokat, vajas kosarakat stb. Az olasz konyha a fõzéshez vajat, olivaolajat vagy más növényi zsiradékot használ. Sokféle fûszert alkalmaznak, az ismertekbõl néhány: bazsalikom, ánizs, kapribogyó, tárkony, mentha, oreganó, rozmaring, kakukkfû, zsálya, sáfrány, majoránna, szerecsendió, szerecsendióvirág, vanilia, fahéj stb. Kedvelt a füszerkeverék használata is. Az asztalon ott van a reszelt parmezán sajt, amivel a leveseket, de egyéb ételeinket is ízesítik. Gazdag választékban készítik a leveseket. Kedveltek a zöldséges levesek, így a minesztraleves, a spenótleves, a rizsleves, a zöldségkrémlevesek és az erõlevesek. Elõételeket nem csak tésztákból de zöldségfélékbõl is sokat készítenek. Jellegzetes a nagy húsos paradicsom, az articsóka, a padlizsán, a nagy vastaglevelû hagyma, a patiszon, a csirág, a kelvirág. Ugyancsak népszerû elõételek a különféle rizottók. A hideg elõételekhez alapanyagot egyrészt a tenger szolgáltat, felhasználják a friss tengeri kagylókat, rákokat, tengeri sünöket, tintahalat és egyéb tengeri halakat. Másrészt a kiváló minõségû olasz felvágottak, a szalámifélék, a kolbászok, a sokféle füstölt, pácolt sonka gazdagítja a kínálatot.
A rák, kagyló, hal és egyéb tengeri alapanyagokból természetesen fõételeket is készítenek. Gyakori, hogy ezeket az ételeket roston vagy vagy bundázva sütik és vegyesen tálalva adják a asztalra, külön mártásokkal. Fõétel vagy ahogy az olaszok mondják pietanya, a szó tulajdonképpen második fogást jelent. Ez azonban megtévesztõ lehet, mert nem feltétlen a nálunk megszokott hús, hanem lehet tészta, zöldségétel, rizottó stb. és persze húsétel is. Húst bõven szolgáltat a fejlett állattenyésztésük, legkedveltebb a marha-, borjú-, bárány- és ürühús, de fogyasztják a kecskehúst, a házinyúlat, és a különféle vadakat, vadszárnyasokat is. Tévedés azt hinni, hogy az olaszok a sertéshússal szemben elõítéleteket táplálnak. A melegebb, mediterrán jellegû éghajlat miatt a zsírosabb sertéshúsból valóban kevesebbet fogyasztanak mint hazánkban, de a különbözõ füstölt húsok, sonkák és a füstölt disznóláb meglehetõsen népszerûek. Köretként sokféle zöldséget készítenek vizben fõzve, vagy vajban, olajban megpárolva, de találkozhatunk zöldségekkel, sõt gyümölcsökkel köretként, sörtésztába mártva és kisütve. A zöldség- és gyümölcsköretek mellé rendszerint még sültburgonyát és párolt rizst is adnak. A rizst a tésztákhoz hasonlóan kissé keményebbre fõzik és vajjal keverik el. A rizsbõl nemcsak köretet készítenek, de különféle vagdalékokkal mint a száraz tésztákat, elõételnek, fõételnek is adják. Salátát sokféle friss zöldségnövényból készítenek, amit a salátöntetek, dresszingek, széles választékával tesznek még változatosabbá. A befejezõ fogások között elsõként kell említeni a világhírû olasz fagylaltokat, parfékat. Ezeket a készítményeket olasz cukrászok találták fel, tették ismertté világszerte, és ma is õk készítik a legjobb minõséget. A fagylaltok, parfék gazdag választékát bõvítik az alapanyagokhoz adott olajos magvak, grillázs, mazsola és egyéb gyümölcsök.

 

[LAP TETEJÉRE]

Szlovák sztrapacska

Szlovákia nemzeti étele a juhtúrós (brindzás) galuska., más néven sztrapacska. Ezt az ételkülönlegességet az átlagos éttermekben is megtalálhatjuk, de biztosan sokkal jobban ízlik majd a tipikus  fából épült pásztorkunyhókban és pásztorszállásokon, ahol más tradicionális szlovák ételeket is kínálnak. Ezekben az éttermekben gyakran cigányzene teszi teljessé a hangulatot, így a látogatóknak felejthetetlen élményben van részük. Éhségünket természetesen más éttermekben és vendéglőkben is csillapíthatjuk. Az éttermekben és a bárokban borravalót szokás hagyni a pincéreknek. Ezt általában a számla végösszegének felkerekítésével tesszük, a szokásos borravaló a számla 5-10 %-t teszi ki. Borravalót adni viszont nem kötelező, és a borravaló összege tükrözheti a vendég elégedettségét a kiszolgálás minőségével.

Hozzávalók:
- 1 kg burgonya
- 2 tojás (nem biztos, hogy szükséges)
- 45-50 dkg liszt
- 30 dkg juhtúró/túró
- 20 dkg füstölt szalonna
- tejföl
- só

Elkészítés:

1. A szalonnát apró darabokra vágjuk, és egy teflonban ropogósra sütjük. A pirosra sült szalonnadarabkákat kiszedjük egy tányérra, és félre tesszük.
2. Egy nagy fazékba vizet teszünk fel forrni, és megsózzuk.
3. A burgonyát meghámozzuk, megmossuk, és egy burgonyareszelőn (vagy a sajtreszelő kisebb fokán) lereszeljük. Minden burgonya után a lisztből rászórunk a reszelékre, hogy ne barnuljon meg, de egy maroknyi lisztet félreteszünk (mert lehet, hogy a burgonya vizes, lehet, hogy száraz, eszerint kell majd a lisztet használnunk!).
4. Ha elfogyott az összes krumpli és a liszt, összekeverjük, és hozzáadunk 2 evőkanállal a szalonnából kisütött zsírból, valamint 2 tojást és megsózzuk. (A 2 evőkanál szalonnazsírt azért kell beletenni a tésztába, mert a későbbiekben lényegesen megkönnyíti a szaggatást!)
5. Ha úgy látjuk, hogy a burgonyás massza túl híg, akkor hozzáadjuk a félretett 1 maroknyi lisztet, ha viszont jó állagú, akkor a félretett lisztre nincs szükség.
6. Közben a fazékban felforrt a víz. A tészta egy részét vizezett deszkára tesszük, majd késsel a forró vízbe hosszúkás kövér galuskákat vágunk. A vízbe hullott galuskákat óvatosan megkeverjük, hogy nehogy letapadjanak az edény aljára. A galuskákat addig főzzük, amíg a víz tetejére fel nem jönnek, és utána közepes lángon 5-6 percig főzzük őket. (vigyázni kell, mert nagy lángon könnyen kifut a víz!)
7. Ezután a galuskákat leszűrjük, betesszük egy szalonnazsírral kikent tepsibe, nyakonöntjük a tejföllel, rászórjuk az összemorzsolt juhtúrót/túrót és a ropogósra sült szalonnapörcöket.
8. A tepsit csak annyi időre tesszük a forró sütőbe, hogy a túró megpókhálósodjon. (Ez kb. 5 percet jelent). Azonnal kiszedjük, és a tálalásig lefedjük, hogy nehogy kiszáradjon.

Tanácsok:

- A burgonyára reszelés közben lehet önteni egy kis tejet és akkor nem barnul meg.
- Túró helyett lehet reszelt sajtot tenni a kiszaggatott, kifőtt tésztára, így igazán nyúlós, egymáshoz tapadós lesz a galuska.
- A sztrapacskába nem feltétlenül kell a tojás, nélküle is jó a tészta.
- A juhtúrot előre össze lehet keverni a savanyú tejföllel majd a kiforrott sztrapacskával és utána a kisült szalonna kockákat a tetejére tenni, majd irány a sütő.

Elkészítési idő: 60 perc

 

[LAP TETEJÉRE]

Török ételek

A török konyha jellegzetes sokoldalúsága szemet gyönyörködtető látványával, formavilágával, az étkezések ünnepélyes atmoszférájával, egész életen át tartó gasztronómiai élményt jelent. A hagyományos ételek elkészítési módjának öröksége a modern nagyvárosi konyhák lüktetésével keveredve, tökéletes ízharmóniát alkotva, kiváló fűszerezés alkalmazásával egy sajátos kultúra kialakulásához vezetett. Konyhájuk kitűnő ízvilágát az országot érintő tengerek kínálta halfajtákon és az egymást váltó pompás gabonaföldeken, gyümölcsligeteken kívül az időjárás és a mediterrán klíma biztosítja.

Hozzávalók:
- 8 db hosszúkás paprika
-1 teáskanál kömény
-1 teáskanál csípős pirospaprika
-1 teáskanál pirospaprika
-1 csokor petrezselyem
-1 közepes fej vöröshagyma
-4 paradicsom
-1/2 kg darált bárányhús.
-só
-pide
-lapos nyársak

Elkészítés:

Egy tálban összekeverjük a darálthúst a fűszerekkel, és az apróra vágott hagymával, majd 10 percig pihentetjük.
Előkészítjük a nyársakat, majd a húst 8-10 adagra osztva, minden darabot hosszúkásra formálva (mint a virsli) a beolajozott nyársakra húzzuk.
A megtisztitott paradicsomot és paprikát félbe vágva a nyársak végeire tesszük.
A nyársakat a parázs fölött gyakran forgatva egyenletesen megsütjük.
A megsült kebabot a petrezselyemmel díszítve pidén tálaljuk.

Hozzávalók:

2 kg borjú vagy bárányhús, hagymalé, só, bors, olaj

Elkészítés:

60 dkg húsból darált húst készítünk. A maradék húst a hártyáktól megtisztítjuk és egy éjszakára hagymaléből, sóval, borssal, olajjal készített lében megpácoljuk. Ezután a speciális hosszú függőleges nyársakra húzzuk a húst, szorosan egymásra fektetve, a hússzeletek közötti részt pedig a darált hússal töltjük ki. Az így elkészített nyárson lévő hús szorosan összepréselődik. Hagymalével megkenjük és kezdődhet a sütés.

A függőlegesen elhelyezett nyársak lassan forgásnak indulnak a grillsütőben, melynek az egyik oldala nyitott. (Régen természetesen faszénparázzsal fűtött sütőt használtak.) Éles késsel a külső megsült részeket függőleges, egészen vékony szeletekben folyamatosan levágjuk. A döner kebabot nyers hagymakarikákkal, paradicsommal, erős paprikával, zöldsalátával kenyérlepényen tálalják.

Hozzávalók:
44 dkg csicseriborsó
1 kis fej vöröshagyma
1 tojás
2 ek aprított petrezselyem
2 gerezd fokhagyma
2 mk őrölt koriander
2 mk őrölt kömény
1 tk sütőpor
olaj

Elkészítés:

A csicseriborsót átválogatjuk és megmossuk, majd négy-ötszörös mennyiségû hideg vízbe áztatjuk néhány órára vagy akár egész éjszakára. Másnap leszûrjük, jól lecsöpögtetjük, majd turmixgépben finomra õröljük. Hozzáadjuk a tojást, a finomra vágott vöröshagymát, az összenyomott fokhagymagerezdeket, a petrezselymet, a köményt, 1 evõkanál vizet és a sütõport. További 10 másodpercig turmixoljuk, amíg durva masszát kapunk.
Lefedve 30 percig pihentetjük. A falafelmassza púpozott evõkanálnyi adagjaiból gömböket formálunk, és kézzel kinyomjuk belõlük a fölösleges folyadékot. Mély, vastag aljú edényben közepes lángon felhevítjük az olajat. A falafelgolyókat nagy kanállal óvatosan az olajba tesszük, 3-4 percig sütjük õket. Amelyik aranybarnára sült, azt szűrõkanállal óvatosan kiszedjük az olajból.

Hozzávalók:
# 60 dkg liszt
# 1,5 dkg só
# 5,5 g élesztőpor
# pici cukor
# 3 dl víz
# 1,2 dl olaj
# 6,5 dkg vaj

Elkészítés:

Egy nagyobb edénybe, kelesztő tálba beleszitáljuk a liszt négyötöd részét. Rászórjuk a sót, majd alaposan összekeverjük. Az élesztőt a cukorral egy kisebb tálban óvatosan összekeverjük, majd egy negyed bögre langyos vizet adunk hozzá. A liszt közepén készítsünk egy kis mélyedést, azután öntsük bele az élesztős masszát, végül pedig fedjük be egy kevés liszttel. Várjunk 10 percig, amíg egy kicsit megdagad. Miután kicsit kiemelkedett az élesztős massza a lisztből, öntsük bele a maradék vizet, majd erőteljesen dagasszuk legalább 5 percig, vagy amíg közepesen lágy tésztát kapunk. Fedjük le, tegyük meleg helyre kelni. Ehhez legalább egy óra szükséges, a tésztának kétszeres méretűre kell dagadnia. A megkelt tésztát tegyük lisztezett gyúródeszkára. Osszuk tíz egyforma részre, ezekből formázzunk kis vekniket. A tíz veknit sodrófával 3 milliméter vastagságúra, köralakúra nyújtsuk ki, egy ecset segítségével kenjük meg vékonyan olajjal. A tészta felén oszlassuk el a tölteléket (ez tetszőleges lehet, leggyakrabban spenótos vagy birkahúsból készült tölteléket használnak). Ezután hajtsunk félbe a tésztát, majd a széleket alaposan nyomkodjuk össze, nehogy sütés közben kifolyjon a töltelék.
Forrósítsunk fel egy palacsintasütőt vagy egy öntöttvas serpenyőt, vajazzuk ki, majd mindkét felén süssük meg ropogósra.

Ehhez a különleges - egy kicsit túl tömény - keleti édességhez pirított szezámmagot, mandulát és pisztáciát kevernek össze mézzel vagy olvasztott cukorral a vendégszerető készítők. S hogy miért vendégszeretők? Mert az iszlám világban az édesség ajándékozása, illetve családi és baráti körben a teázás melletti közös csemegézés nemcsak a kulináris élvezetek non plus ultrája, hanem a kölcsönös tisztelet és összetartozás kifejezése. Ezért ha valakit külföldi üzleti partnere meglep egy-két szeletnyi tömör gyönyörrel, az semmiképpen se hivatkozzon reform étrendjére vagy szigorú diétájára, hanem boldog és széles mosollyal fogadja el az ajándékot.

Hozzávalók: 25 dkg gríz, 10 dkg margarin, 2 evőkanálnyi étolaj, fél pohár tej, fél pohár víz, 25 dkg kristálycukor, 5 dkg fenyomag

Elkészítési módja:

A margarint egy fazékban felolvasztjuk, beleöntjük az olajat és hozzáadjuk a grízt és a fenyomagot. Kis lángon kevergetve 20 percig pirítjuk, addig amíg a magvak megbarnulnak. A vízzel elegyített tejet felforraljuk, s a megpirult magokhoz hozzáadjuk.

Hozzávalók:
225dkg sózatlan olvasztott vaj
400gramm pörkölt,darált mandula
1 1/2 teákanál fahéj
1/2 bögre kristálycukor
700gramm réteslap

A sziruphoz:
3 bögre Kristálycukor
1 1/2 bögre víz
1 rúd fahéj
1 darabka narancs vagy citromhéj
1 evökanál méz

Elkészítés:

Olvaszd meg a vajat, majd tedd félre!
A mandulát keverd össze a fahéjjal és a cukorral! Vajjal kenj ki egy tepsit, egy réteslapot fektess az edény aljára úgy,hogy az oldlán lelógjon. Kend meg az olvasztott vajjal, majd tegyél rá még egy réteslapot! Még 8 lappal ismételd ezt! A mandulás keveréket böségesen szórd rá a réteslapra, majd folytasd a réteslapok és a töltelék rétegezését. Minden réteslap után egy réteg mandula jöjjön,míg el nem fogy a keverék.
Réteslapot rakj a tetejére,ügyelj arra hogy a legfelsöt jól kend be vajjal!
Hosszában vágd csíkokra!
Majd ha ez megsült, öntsd rá a hideg szirupot és vágd rombusz alakúra!
Szirup készítése:
A hozzávalókat tedd lábasba és forrald fel! Vedd kisebb lángra a gázt és fözd még 10-15 percig! Hagyd kihülni,majd öntsd a tésztára!

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Görög konyha

Az igazi görög konyhával a tavernákban ismerkedhetünk meg. Görögországban mindent olajjal főznek, sütnek. Sőt még a salátát is olajos ecettel öntik le. Legfontosabb ízesítő szerepét a citrom játssza. Citromszelet jár a leveshez, a sült halhoz és a húsokhoz.

Előételek

Előételek mindenkor gazdag választékban kerülnek az asztalra. A húsos előételek közül az első hely a dolmádeszt illeti meg. Ezt a szőlőlevélbe tekert rizses darált húst hidegen és melegen is felszolgálják.

Tengerparti jellegzetes előételek: oktápodi, kalamáráki, gáridesz (főtt rák).

A görög leves az avgolemono, mely tojással kevert, citrommal ízesített tyúkhúsleves.

Főételek

A főételeket húsfélék és különféle módon elkészített halak alkotják főtt vegyes zöldségekkel, füvekkel. A görögök legjobban a bárányhúst kedvelik, melyet nyárson sütnek meg. A szuvláki a legnépszerűbb görög ételek közé tartozik. A gyrost utcai bárokban árusítják. Nagyon ízletesek a zöldségfélék és a saláták is. Paradicsom, uborka, spenót egész évben kapható. Mindehhez olivabogyót és fetát adnak. A halak igen előkelő helyet foglalnak el a néptáplálkozásban. A legízletesebb görög halfaj a vörös márna. Olajban vagy roston sütik ki. A nyelvhal lapos, tányérnyi nagyságú halfajta. Ízes, omlós fehér húsa, kevés szálkája miatt kedvelik.

Desszertek

A görög édességek, sütemények a magyarok számára talán túlságosan is édesek. Többségük keleti eredetű.

Italok

Igen kedvelt a víztől megfehéredő ánizsos pálinka, az ouzo. A borok, különösen a vörös borok szokatlanul édesek. Sajátos görög szokás a borokat fenyőgyantával ízesíteni. A Metaxa a legdrágább és legfinomabb görög konyak. A Raki a görögök szőlőpárlata. Hasonlít a törkölypálinkához.

 

[LAP TETEJÉRE]

Csehországi ízek

 

A tipikus cseh étel a knédli sült hússal és savanyú káposztával, meg persze egy kis sörrel. Knédli van többféle is: a klasszikusnak számító zsemlyés - apróra vágott zsemlyét tesznek a tésztájába. Van a krumplis - a legközkedveltebb, továbbá a füstölt apróra vágott sertéshúst tartalmazó. A desszertek közül sok helyen kínálják a gyümölcsös knédlit, ami nem más, mint a szilvás vagy sárgabarackos gombóc cseh megfelelője, nem cukros zsemlyemorzsába görgetik, mint magyarhonban sok helyütt, hanem túróval és porcukorral szórva szolgálják fel. Az almás-rétes ugyanolyan közkedvelt, mint Magyarországon. Meg kell még mindenképpen említeni, hogy a cseh konyha sok lisztet használ, a levesek is sűrűk, viszont ha a legfinomabbat akarjuk megkóstolni válasszuk a nevesincs levest, vagy más néven a Kulajdát, vagy a Kyselot, a savanyú kenyérlevest.
Mint mindenütt másutt Közép-Európában, a cseh kulináris szokásokra is az a jellemző, hogy viszonylag kevés, ám kitűnő alapanyagot használnak fel, és az a céljuk, hogy felkészítsék a szervezet a kemény munkára és a hideg telek átvészelésére. A sertéshús az első (vepr), a marhahús (hovezí maso), a borjú (telecí maso), a csirke (kure), a liba (hus) és a kacsa (kachna) előtt. A halételek jobbára a pisztrángra (pstruh) és a pontyra (kapr) korlátozódnak. Zavarba ejtően sokfajta liszt van, és sok helyütt termesztenek cukorrépát is, a sütemények, édességek és a török kávé cukorszükségletének kielégítésére.

A másik nemzeti gasztro-jellegzetesség a sör. Bárhová megyünk az országban bárhol találni fogunk olyan helyet, ahol a megfelelő pénz kifizetésének fejében egy korsó finoman gyöngyöző habos folyékony kenyeret tesznek elénk. Ezt bizonyítja az is, hogy Csehországban az egy főre eső évi sörfogyasztás eléri a 157 litert, és ebben a csehek világelsők. A leghíresebb cseh sörök a következők: Pilzner Urquell, Staropramen, Litovel, Krusovice, Gambrinus, Budvar, stb.

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Lengyel konyha

 

Az ország mozgalmas történelmének köszönhetően a lengyel ételek ízvilágát tucatnyi európai ország gasztronómiája befolyásolta. Természetesen az országban élő litván, zsidó, ukrán kisebbségek, a történelem során kapcsolódó cseh, magyar, svéd, osztrák nemzetek, de még a távoli Olaszország is hozzájárult a mai lengyel konyha arculatához.Sűrű levesek, füstölt húsok különböző mártásokkal, hal, burgonya és káposzta, íme a legfontosabb összetevői egy kiadós lengyel vacsorának.

-barszc, 
céklaleves tortellini szerű tésztabetéttel
-zsurek
rozsleves gombával, kolbásszal, és főtt tojással
-grzybowa
erdeigomba-leves metélttel
-kapusniak
savanyúkáposzta leves
-flaki
fűszeres pacalleves zöldségekkel

-sledzie
olajos vagy tejfölös hering hagymával és almával
-tatar
ezt ismerjük

-bigos
a legfontosabb lengyel nemzeti étel, káposztából, gombából, és legalább 3 féle különböző húsból, székelykáposztához hasonlatos
-golabki
hússal és rizzsel töltött káposztalevél, paradicsomszósszal tálalva
-pierogi
derelye-szerű töltött tészta, káposztával, gombával, juhtúróval, vagy hússal töltve. 
-golonka
sült sertéslábszár párolt káposztával és krumplipürével
-zrazy zawijane
marhahús savanyúsággal töltve céklapürével és hajdinával tálalva
-kotlet schabowy
rántott sertésszelet
-wiejska kiszka
véres hurka krumplival, káposztával és hajdinával

-kremowka
krémes torta
-kopytka
forgácsfánk édes öntettel
-knedle
szilvával vagy almával töltött derelye


Néhány megfizethető lengyel étterem Krakkó belvárosában:


Hawelka
Rynek Glówny 34.
Földszintjén hagyományos krakkói ételeket találunk, emelete méregdrága luxusétterem.

Pod Aniolami
ul. Grodzka 35.
Egy középkori pincehelyiség, lengyel hegyvidéki ételekre szakosodva, mint a zurek vagy az oszczypki (a híres lengyel sajt)

Wentzl
Rynek Glówny 19.
Az Osztrák-Magyar Monarchia jellegzetes ételeivel. Különlegessége a maczanka, sertéshús köménnyel és hagymaszósszal.

Chlopskie Jadlo
ul. Sw Agnieszki 1.
Parasztkunyhóra hasonlító belső térrel, külön halételeket árusító teremmel.

 

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]